-Ég veled!- Öleltem meg azt a fiút akit mindennél jobban szerettem és még mindig szeretek. Soha nem fogom elfelejteni, talán egyszer képes leszek feldolgozni, hogy elmegy és magával viszi az egész szívemet. Helyette itt hagyja az emlékét és a hasogató fájdalmat a kitépett szívem helyén.
Megöleltem a srác mellett álló kis lányt is akinek gyönyörű kék szeméből egy aprócska víz csepp csordogált végig hófehér arcocskáján.
-Mindig szeretni foglak Elie!-tört ki zokogásban a kis leányzó. Átkaroltam a derekát és felemeltem. A kis szőke lányka egyre jobban belefeledkezett a sírásba, ezért óvatosan lehajoltam és mikor a lába leért a földre, elengedtem. Ő még utoljára megszorította a nyakamat majd eltávolodott tőlem. Megfogtam mindkét kezecskéjét és leguggoltam hozzá.
-Vigyázz magadra Lore!-adtam egy búcsú puszit a homlokára. Ő bólintott, mire göndör szőke tincsei lazán megremegtek és a telepakolt autóhoz vette az irányt miközben folyamatosan engem nézett könnyes kék szemeivel. Mikor beszállt apró tenyereit az ablakra tapasztotta és továbbra is engem bámult.
A kislányt immár hanyagolva innentől csak a fivérére koncentráltam.
Nem igazán tudtam mit mondani. Elmorzsoltam pár könnycseppet és utoljára öleltem meg a szőke, kék szemű fiút, aki komoran állta mint egy deszka. Szeme ugyan nedves volt de könnyeinek nem sikerült utat törni.
Szorítottam a fiút, ahogy csak tudtam. Szinte erőlködtem, mire izmaim csődöt mondtak, és térdeim megrogytak. Két erős kar kapott el és tartott meg.
- Légy erős Elie! Minden rendben lesz, hidd el. Nézett mélyen szemembe a kék szem pár ami mindig elvarázsolt, de most nem tudtam beléjük mélyedni. Lehajtottam a fejem és nyeltem egyet.
- Szia .- néztem vissza az engem figyelő szemekre és egy puszit nyomtam a fiú arcára.
Ő bólintott és megfogta a kezem. Először megszorította majd lassan elengedte. Már nem szóltunk semmit. Még egyszer a szemembe nézett, mintha lefényképezte volna az arcomat , majd hátat fordított. Ekkor láttam utoljára annak az arcát akibe beleszerettem. Akit mindennél jobban szerettem és az egyetlen akinek teljesen megnyíltam. Végig peregtek előttem a vele töltött évek, mert évekről volt szó. Gondolataimból a becsapódó autó ajtó és beinduló motor zökkentett ki. Feldübörgött a fekete autó és kigurult az életemből. Az ablakban még láttam a kislány sápadt arcocskáját szőke fürtjeivel.
Lehajtottam a fejem és összerogytam a járda szélén. Arcomat a tenyerembe temettem és zokogtam. Zokogtam, de olyan fájdalommal a lelkemben, ami átjárta az egész testemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése