2013. december 9., hétfő

15. Fejezet - Elie, itthon vagy?

Hejh! Eltüntek a kommentjeim. Rendben, kicsit hiányoztak a megjegyzések, de mivel nem volt komment határ és nem is lesz soha, hoztam az új részt! Jó olvasást kívánok hozzá, remélem elnyeri a tetszéseteket.
U.i: köszi a pipákat és üdv az új feliratkozóknak! :)

*Matt szemszöge*

- Elie, itthon vagy? –kiáltottam az ajtóhoz simulva. Óvatosan lenyomtam a kilincset és résnyire nyitottam az ajtót, meggyőződve róla, hogy a lány a lakásban tartózkodik. Ujjamat a csengőre tapasztva vártam a választ, ami csak nem akart megérkezni. Nem a türelmemről vagyok híres ezért ismét a kilincset kezelésbe véve, átléptem a küszöböt.
- Elie? Szép lány? Matt vagyok. –kiabáltam, a lányt fürkészve. Az apró lakás falai semleges fehér színűek voltak. Semmi rendszer és ízlés nélkül voltak összeválogatva a berendezések színei. Néhány fényképet véltem felfedezni a falon. Az egyiken egy barna hajú lány vigyorgott, egy férfival és egy nővel a háttérben. Ez biztosan egy családi kép. Kissé furcsának találtam, mikor megláttam egy kép keretet, kép nélkül. Előtört bennem a nyomozói ösztön. Az előszoba teljes hosszán egy polc szerű sank húzódott, világos furnér bevonattal. Lassú léptekkel haladtam minél beljebb és beljebb. A sank sarkán azt hiszem megtaláltam a kép keretből hiányzó részt. Egy kép. Lassan felemeltem és át tanulmányoztam. Enyhén őszülő de fiatal kinézetű férfit ábrázolt. Alaposan szemügyre vettem a fényes lapocskát, felfedezve rajta néhány vízcsepp foltot ahol kissé elmosódott a nyomtatás. Meglepődve léptem hátra néhányat az imént látott családi képig. A férfi a könnyes fényképről megegyezett a három személyes portrén mosolygó úrral. Nem tudom mennyi az IQ-m, de most beindult az agyam. Az apukája tehát valószínűleg meghalt. ~folytattam a gondolat menetemet. Még azt is kiderítettem, hogy friss az élmény. Tisztára Sherlock Holmes -nak éreztem magam amikor rájöttem, hogy a kép még nincs ronggyá ázva, sőt talán picit nedves is a tapintása. Ebből következtettem, hogy apuci nemrég hunyhatott el.
-Elie, hol vagy?- tértem vissza ismét a lány keresésére. Furcsa… Vajon mi történik itt? Oké, kicsit szégyelltem magam az imént végzett kutatás miatt. Körbeforgattam a tekintetemet, de se kép, se hang. Nem bírtam tovább. Mint egy betörő céloztam meg és nyitottam be az első ajtót, ami az előszobáról nyílt. Egy apró hálószoba. Rózsaszínre meszelt falak, fehér függöny, kis barna éjjeli szekrény az egy személyes, rózsaszín ágyneművel burkolt ágy mellett. Körülbelül ennyiből állt a berendezés. Még léptem néhányat befelé. Utoljára körülnézve, fedeztem fel egy kisebb tévét, de Elie sehol. Kiléptem a szobából, az ajtót kilincsre zártam és folytattam a felfedező utat. Összehúzott szemöldökkel mentem közelebb egy sötétbarna asztalkához amin egy laptopot láttam. Kellő távolságról azt is felfedeztem, hogy be van kapcsolva. Lábaim nagy léptekkel indultak a gép felé. Mikor odaértem felnyitottam és végig húztam a tach padon ujjamat, mire a kijelző életre kelt. „Terhesség jelei” –olvastam a kereső által kidobott találatokat.
Mi a franc? Millió gondolat zakatolt a fejemben. Kellett pár perc, hogy felfogjam a dolgot. Elie terhes? Mosolyogni kezdtem. Ezt mérhetetlenül viccesnek találtam. Felmerült bennem, hogy ahogy jöttem, úgy el is megyek. Mintha itt se lettem volna. Nincs itt semmi keresni valóm. Mekkora pletyó lesz ebből… Hátat fordítva a laptopnak, elindultam a kijárat felé. Nem lenne szerencsés ha épp most találkoznék a lánnyal ezért igyekeztem hangtalanul elhagyni a házat.

/Egy órával később/

- Mi jót csinálsz kicsim? –szóltam a telefonba a legnagyobb lazasággal és flegmasággal, mikor meghallottam Shane hangját. Ma este lefektetem.
- Nagy parkban vagyunk a srácokkal. –érkezett a félénk válasz. Ezt a lányt is sikerült magamba bolondítani. Tökéletes.
- Fél óra múlva ott leszek, bébi! –mondtam a készülékbe amit időközben kihangosítottam.
- Várunk. –hallottam a kicsit csipogós hangot. Megforgattam a szemem. Ha túlélem a délutánt, lesz egy jó éjszakám.

- Csá Matt! –intett felém néhány magasra lendülő kéz. Lazán biccentettem a spanok felé, majd még egyszer meglökve deszkámat Shane elé gurultam. A szőkeség egy rozoga padon ült, három másik lánnyal. Az egyiket felismertem. Vöröske, szemüveggel. Azt hiszem Nohra -nak hívják… A szőkére kacsintottam, mire felállt és formás fenekét ringatva elém sétált. Nem bírom a csöpögős szöveget, meg a romantikázást, ezért egy gyors csók után rögtön a lényegre tértem.
- Ma egész éjszaka üres a ház. –mondtam átkarolva derekát.
- Ott leszek. –kaptam a választ egy huncut mosoly kíséretében.

*Mrs. Benett szemszöge*

Könnyek szöktek a szemembe. Nem tudtam eldönteni, vajon öröm vagy bánat miatt jelentek meg arcomon a sós cseppecskék. Végre sikerült felfognom, hogy a lányom terhes. Félek, és féltem őt. Nem tudok neki tanácsot adni. Felajánlottam, hogy maradjon nálam, de nem akart.
Hirtelen eszembe jutott valami. Valami szörnyűség. Félelem lett úrrá rajtam. Mintha puskából lőttek volna ki, felpattantam és hívtam egy taxit. Elie-hez kell mennem. Azonnal. Remélem nem késő.

5 megjegyzés:

  1. imádoom... siess a kövivel..wáohh

    VálaszTörlés
  2. Szia!:)
    A blogodat két napja kezdtem el olvasgatni, és nagyon tetszik!:)) siess a kövivel^^ :)

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok :)
    Nagyon õrülõk, hogy tetszik valakinek az írásom. Sajnálom, hogy ennyit vacakolok a kõvetkező résszel, de holnapra igyekszem felrakni.
    Üdv: Szaffy

    VálaszTörlés