2013. december 13., péntek

16. Fejezet - Sötétség

Ahogy ígértem, pár nap késéssel hoztam az új részt. Ha netalán tán arra vetemednétek, hogy komit írjatok, vagy pipáljatok, ezért a továbbiakban sem fogok megharagudni. Jó olvasás!

Kinyitottam a szemem, mire elém tárult valami fekete sötétség. Hamarosan visszatért a hallásom és gépek zajára lettem figyelmes. Villám gyorsan leperegtek előttem a tegnap történtek. Hogy tehettem ezt?
- Drágám? Ébren vagy? –hallottam jobbról egy aggódó női hangot. Anya. Jobb kezemet óvatosan felemeltem és megdörgöltem szememet. Pislantottam még néhányat de hiába. Minden alakalommal ugyanabba a sötétségbe érkeztem vissza. A pulzusom valószínűleg az egekben lehetett.
- Anyu. –suttogtam rekedt hangon, ismét a szememhez kapva. –Anyu, nyitva van a szemem?
- Igen kicsim, miért? Miért kérdezed ezt? –hallottam az aggódó, de főképp meglepett hangot.
- Nee! – ordítottam torkom szakadtából. Éreztem ahogy arcomon temérdek mennyiségű sós vízcsepp ömlik végig. Szememet szorgosan törölgetve sikítottam és kapálóztam.
- Elie? Mi a baj? –fogta le anyu a karom. Hidegséget éreztem. Valószínűleg lerúgtam magamról a pokrócot. –Nyugodj meg, és mond el mi van! –kiabált rám.
- Nem látok! –ordítottam fülsiketítő hangon.
-Ez lehetetlen! – hallottam a megrémült választ, majd egy ajtócsapást és egyre halkuló, rohanó lépteket. Éreztem ahogy szívem összeszorul. Alig kaptam levegőt, könnyeim pedig szorgosan csordogáltak. Teljes szívemből zokogtam. Rettenetesen féltem. Még nem sikerült teljesen felfogni a dolgot. Nem igazán értettem mi történik körülöttem. Lassan kezdtem elveszíteni a tudatomat. A rettegés teljesen felemésztett. Rosszul lettem. Kezdtem belemerülni a zokogásba.
- Kisasszony, nézzen rám kérem! –hallottam egy mélyebb férfi hangot, ami kizökkentett. Valószínűleg egy idősebb úrhoz tartozott. Fejemet automatikusan a hang irányába fordítva, kezdtem abba hagyni a zokogást.
- Kérem szóljon ha lát valamit! Ha csak egy kevés fényt is érzékel, jelezze! –kaptam az utasításokat. Éreztem ahogy egy meleg kéz az állam alá nyúl és feljebb emeli a fejem. Moccanni se mertem annyira féltem. Teljesen lesokkoltan hallottam ahogy kattan valami.
- Látsz valamit drágám? –kérdezte anyu.
- Kérem hölgyem! Ne zavarja a munkámat! –szólalt meg a viszonylag mély férfi hang, mielőtt válaszoltam volna.
- Nem! Semmit! –kezdtem ismét zokogásba. Lehajtottam a fejem, arcomat pedig tenyerembe temettem. – Megvakultam!
- Nézze, még el kell végeznünk pár vizsgálatot. Nyugodjon meg, még semmi sem biztos.
- Doktor úr! Mi történhetett? Elvágott valami ideget, vagy mi?
- Nézze, hölgyem! Ez teljességgel lehetetlen. Valószínűleg a trauma hatására, vagy fertőzés következtében jelentkezett az ideiglenes, de lehet, hogy végleges vakság. Mindent meg fogunk tenni, ezt megígérhetem. –állította fel a diagnózist, kezét a vállamra helyezve. Próbált megnyugtatni, nem sok sikerrel. Nagyon féltem. Utoljára akkor hallottam ezt a mondatot, mikor apu meghalt. Az életem összeomlik. José elment és babát várok tőle. Apa… Apa is elment. Kisebb gond, hogy Matt szórakozik velem. És valószínűleg megvakultam.
- Mrs. Benett! Beszélnünk kell. –mondta az orvos.
- Hallgatom. –válaszolt anyu.
- Odakinn.

*Matt szemszöge*

- Te egy istennő vagy Shane! –simítottam végig a szőke bombázó meztelen testén. Néhány kósza tincs röppent az arcába, és tapadt oda az izzadságtól. Rajtam is gyöngyözött némi verejték. Eszméletlen és felejthetetlen éjszakám volt. Azonban magam se értem mi lelt! Én, Matt Wilkinson, a legmenőbb, leglazább csávó elérzékenyülök, ha eszembe jut egy lány. Ez a valaki mindent tönkre tesz. Engem is! Tegnap nem mondtam el senkinek a kiderített dolgokat. Az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy könnyen és is pletyka téma lehetek. A csók miatt, ami viszont jót tett a hírnevemnek. Azóta kiderült, hogy a gyönyörű Benett lány egy elérhetetlen csaj. Még senkinek sem sikerült meghódítania, csak valamilyen csicskának, aki ha jók az infóim nem rég költözött el. Minél jobban ellenkezik annál jobban magam mellett akarom őt tudni, még akkor is ha terhes. Ha fél lába lenne, én akkor is lefektetném! Össze sem tudom számolni, hogy hány barátnőm volt eddig. Nem beszélve a Shane féle egy éjszakás kalandokról. Eddig úgy gondoltam tizennyolc vagyok most kell minden hülyeséget megcsinálni és jól érezni magamat. De most Elie mindent megváltoztat. Teljesen elvette az eszem.
~Ugyan Matt! Miről beszélsz? Megőrültél? Itt van egy gyönyörű bombázó és te egy másikra gondolsz? Aki ráadásul terhes?! Te tiszta hülye vagy.
- Máskor is megismételhetjük. –bújt hozzám Shane, teljes testével hozzám simulva. Végig húztam a kezem az oldalán, majd fenekén állapodtam meg. –hányra mész ma suliba? –kérdezte zöld szemeit villogtatva, mint egy macska.
- Ma nem megyek. Charles szerzett igazolást. A faterja doki. –válaszoltam, alkaromra támaszkodva. –Hé bébi! Ne menj te se! Apukád a diri, biztos igazolja. Hidd el, jobb dolgod lesz itt!
- Nem lehet. Egy óra múlva kezdődik az első órám. Mennem kell.
- Addig még van idő! Egy gyors menet? –rántottam közelebb mint egy játék babát, pimasz szemeket és mosolyt varázsolva arcomra.

2 megjegyzés: