2013. december 24., kedd

Karácsony

A többség döntését figyelembe véve megírtam a karácsonyi rész. Igazából nem vagyok oda érte, de az ünnepek alatt kicsit kikapcsoltam. Ennek ellenére tekintsétek úgy mint az én karácsonyi ajándékomat, engem pedig nyugodtan megajándékozhattok pár pipával és megjegyzéssel. Szóval kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog újévet kívánok mindenkinek!

*Elie szemszöge*

Szerintem az az ember aki nem szereti a karácsonyt nem normális. Sajnos idén sem jött össze a fehér ünnep, de legalább nem esik az eső mint tavaly. Tegnap este felhívott valaki. Olyan valaki akire álmomban sem gondoltam volna. A valaki közölte, hogy két napra haza utazik a családjával karácsonyra. Több mint egy órán át beszélgettünk. Nagyjából sikerült elmesélnünk egymásnak az elmúlt pár hónapban történteket. Legalább nem fog megijedni, ha egy vak lánnyal találkozik, aki nem igazán olyan mint akit itt hagyott. Ennek ellenére felhőtlen öröm járja át a lelkem, hogy újra láthatom azt az embert aki fontos volt az életemben, és mái napig kedves számomra.

- Örülök, hogy újra látlak José! Nagyon hiányoztál. –ugrottam a fiú nyakába, mikor kinyitottam az ajtót.
- Hé, én is itt vagyok. –rángatta meg nadrágomat Lore, tündéri hangját hallatva.
- Édesem. Te is nagyon hiányoztál, tudod ugye? –hajoltam le hozzá egy puszit nyomva arcára.
- Ahhoz képest, hogy úgy volt soha többé nem látjuk egymást itt vagyunk. –ölelte át még egyszer a fiú. Elnevettem magam. Igencsak viccesnek találtam José kijelentését.
- Gondold csak át még egyszer mit mondtál! –mosolyodtam el spontán.
- Bocsánat. –válaszolt félénken, némi töprengés után.
- Elie! Drágám, hogy vagy? Ezer éve nem láttalak.–hallottam közeledni José anyukájának hangját.
- Klartson néni! Klartson bácsi! –nyújtottam  karomat a hang irányába. Ujjaimat két kéz markolta meg egyszerre, majd egy csoportos ölelésben kötöttem ki a Klartson család keblein.
- Apropó... Jöjjenek csak be, nagyon hideg van idekint. –hadartam zavartan.
Hamarosan az ebédlő asztalnál szorongtunk hatan. Szívembe öröm és melegség költözött. Fantasztikus élmény ként éltem meg azt, hogy újra találkoztam José-val és a családjával.
Klartson néni eszméletlen finom diós sütit hozott. Egyszerűen nem tudtam abba hagynyi a majszolást.
- Gyerünk a nappaliba. –adtam ki a parancsot, majd felállva, a falat tapogatva a szoba felé vettem az irányt. José és Lore is velem tartott, de Mr. és Mrs. Klartson a konyhában maradt anyuval.
- Milyen Amerika? –kérdeztem fülig érő szájjal mikor mind a hárman a kanapéra huppantunk.
- Egyszerűen imádom. Rengeteg lehetőség van, bármire. Az emberek viszont nem a legkedvesebb népség. És ha hiszed, ha nem, nagyon hiányzol Elie. –vélaszolt José. Igazán jól esett amit mondott, és örültem, hogy rendeződik az élete, még akkor is ha ez nekem nem adatott meg.
- És mond csak, Lore! A bátyád túl tette már magát rajtam?  Van már másik barátnője? –kaptam ölembe a szöszit. Egy kósza fürtje vadul arcomba csapott a lendülettől. Teljesen ártalmatlan kérdésnek szántam, mivel már a búcsúzáskor megbeszéltük, hogy mindketten esélyt adunk az új szerelemnek. Teljes mértékben egy kedves barátként tekintettem José-ra. Az iránta táplált érzelmeim teljesen eltűntek. Természetesen nehéz volt titokban tartani a terhességet és a nemrég történt dolgokat, de sikerült.
- Igen. –vágta rá határozottan a fürtös. Kicsit meglepődtem ugyan, de ennek ellenére öröm járta át a szívemet. Örültem José boldogságának. – Jasmine-nek hívják. Barna, hullámos haja és barna szeme van. –sorolta Lore a lány vonásait, aki ezek szerint hasonlít rám. Bár nem láthattam, de biztos voltam benne, hogy bátyja elpirult. –Pont olyan mint te. –jelentette, lezárva a témát. Nevetnem kellett.
- Lor, ha ketten leszünk én kinyírlak. -hörkent fel a fiú. -És neked van barátod Elie? –kérdezte határozott, magabiztos hangon. Minha a világ legtermészetesebb dolga lenne szerelmi ügyeket tárgyalni az exével.
- Ez bolyolult... –hárítottam. Nem szerettem volna bele mélyedni a témába.
- Ki kér mézes kalácsot? –lépett be anyu a szobába.
A meleg sütemény illata hamarosan bejárta a szobát, keveredve a feldíszített fenyővel. 

3 megjegyzés:

  1. huhh... José megjelenése eléggé meglepett! :o :D iszonyatosan kíváncsi vagyok a blogod folytatására, úgyhogy légyszi siess az új résszel!:))

    VálaszTörlés
  2. Megígérem, lesznek még fordulatok, bár az nem biztos, hogy José nagy szerepet tudhat magának. :))

    VálaszTörlés
  3. Siess az új résszel! :-) kész a kritikád :-P http://gondolatokmindenrolblog.blogspot.hu/2013/12/4-kritika-repulj-magasra.html?m=1

    VálaszTörlés