2014. március 21., péntek

Epilógus

Íme elérkeztem ehhez is. Köszönöm, hogy velem voltatok.

*Elie szemszöge*

Könnyek szöktek a szemembe, ahogy belegondoltam, hogy ezentúl tényleg nincs senkim. Főleg miután Matt -től is "elbúcsúztam".

Viszonylag gyorsan baktattam a kórház felé. Hamarosan indulnom kellett a repülőre.

Mikor azonban a bejárathoz értem, szörnyű gondolat siklott végig az agyamon és onnantól eszem ágába sem volt bemenni a bőröndömért.

Futólépésben indultam meg a lakásom felé.

- Mindenkitől elbúcsúztam. –vettem egy nagy levegőt a házunkhoz érve. Kicsit el is mosolyodtam, mikor kitapogattam a lépcső korlátját.

- Rendben Gucci... Neked most itt kell maradnod. –kapcsoltam a pórázt a lépcső korlátjához. –Gucci, én nagyon szeretlek, és szeretni is foglak. Köszönöm, hogy ennyi szeretetet kaptam tőled és, hogy hűséges társam voltál. Sose fogom tudni meghálálni, de nagyon köszönöm. –nyomtam egy puszit a kutya homlokára.

Miután még egyszer végiggondoltam a történteket, felrohantam a lakásba, és a konyha szekrényből elővettem egy üveg vodkát. Alaposan meghúztam és immáron mámorosan egy fiókból elővettem a régi diktafont. Legszívesebben írtam volna, de ez vakon nem megy.

„Drága anya és többiek!

Higgyétek, el így lesz a legjobb. Nekem itt nincs senki és engem odafönt már várnak.

Anya, és James! Nem haragszom rátok, legyetek boldogok.

Adam, te úgyszintén.

Anya, kérlek... Igyekezz, hogy José, ne nagyon tudja meg a dolgokat. Se azt, hogy meghaltam, sőt a terhességet se.

Köszönök mindenkinek mindent. Ég áldjon benneteket.”


Mosolyogva cammogtam be a fürdőszobába, ahol megnyíttam a csapot és langyos vizet engedtem a kádba. Ezután kinyitottam a tükörszekrénykét, és elővettem egy zsilettet. Mindezt nyugodtan és mosolyogva.

- Ég áldjon mindenkit! –suttogtam utoljára, majd rezzenéstelen arccal végig húztam a pengét a csuklómon. Egyáltalán nem éreztem semmit, így mégegyszer megvágtam magam. Az éles tárgy simán siklott végig a bőrömön, megsértve az ütőeremet. Kicsit megszédültem ugyan, de épp bele tudtam feküdni a félig telt kádba. Ruhámat nem vettem le, így a nedves, laza anyag rátapadt a bőrömre. A kádban ülve még néhányszor megvágtam magam, de hamarosan kellemes bizsergést kezdtem érezni. Ujjaim közül kiesett a penge, és lehunytam a szememet. Szédülni kezdtem és gyorsabban dobogott a szívem. Úgy éreztem millió hangyaszerű rovar mászik végig a testemen, mégis kellemes volt. Kezdtem elveszteni a tudatomat. –Ég áldjon mind... –próbáltam kimondani még egyszer, de abban a pillanatban mintha elvágtak volna a világtól.

Repülni kezdetm. Magasra, egyre magasabbra.
Elmében megjelent egy fényes ajtó, ami hamarosan ki is nyílt. A szikrázó fényességben egyszer csak megjelent egy emberi alak, aki egy gügyögő csemetét tartott a karjában.

- Szia Eile! Már vártalak. –suttogta az ismerős férfi hang. –Gyere kislányom! Nézd, ő itt a fiad.

- Apa! – kiáltottam boldogan és közeledni kezdtem. Hamarosan elértem az ajtót, és könnyedén átléptem a túlvilágra.

4 megjegyzés:

  1. Szia! :) Imádtam a blogodat, és minden egyes részt izgatottan olvastam, habár legtöbbször elfelejtettem kommentelni... na sebaj, mert most bepótolom egy kommentben:D --> a történet igazán különleges volt, és nem várt fordulatokat csempésztél bele, amelytől még jobban a blog függőjévé váltam:) sajnálom, hogy Elie élete végül így alakult, de ez a blog ettől különleges. Itt nincs happy end, még is egy fantasztikus történet. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Remélem többen is vannak még így. :)

      Törlés
  2. Az baj ha sírtam?Tul érzékeny vagyok?Sajnálom de igazán jól sikerült a blogod és elkönnyeztem...igy olyan befejezetlennek érzem de mégis nem mindenki lehet olyan boldog mint a tündérmesékben :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, szépen!
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésed :)

      Törlés