12. Fejezet - Csókolóztál már esőben?

Mint ígértem, meghoztam az új részt. Eléggé el vagyok csúszva mostanában, ezért azt hiszem mostantól nem minden másnap, hanem harmadik nap lesz új rész. Eddig féltettem az olvasóimat, hogy nem olvassák tovább, ha nem hozom rendszeresen a részeket, de remélem ezért senki nem hagy itt! Remélem tetszeni fog! Pipálni, komizni, feliratkozni megengedett! Jó olvasást!

- Kérem szépen igazgató úr! Én nem is ismerem ezt a lányt! Ő jött oda, és letámadott! –mondta határozottan Matt, kissé felemelkedve székéről.
A szívem szakadt meg. Ez a mondat belém fojtotta a szót. Levegő után kapkodva, mérhetetlen szomorúsággal gondoltam végig az imént elhangzottakat.- Hogy mi van? –kérdeztem tágra nyílt szemekkel, mivel mást nem tudtam mondani. A fiú ártatlan pofit vágva folytatta mondandóját. Szavaira összerezzentem, majd megtöröltem a szemem. Éreztem, hogyha nem cselekszem, könnyeim útnak indulnak.
- Ne nézz így rám! Te támadtál le. –nézet ártatlanul, mégis csalókás szemekkel a fiú. Hogy mondhatja ezt? Te jó ég… Mit hittem?
- Persze Wilkinson! Tudjuk, hogy te ártatlan vagy. –mondta gúnyosan az igazgató. Legalább ő a pártomra állt. - Választhattok. Egyikőtök mosogatni megy, a másik takarítóknak segít órák után. –vágott egy grimaszt Mr. Blake.

- Én mosogatok. –vágta rá Matt, pofátlan szemtelenséggel, nem törődve véleményemmel. –Elmehetünk igazgató úr? –pattant fel meg sem várva a választ.
- Természetesen. Elie, te maradsz! –pillantott a székem felé, jelezvén, hogy üljek vissza. Na ne már. A fenekem szinte sajgott a kényelmetlen széktől, vajon mit akarhat?


*Matt szemszöge*

- Shane, Nadia! Lányok, várjatok meg! –kiáltottam a két lány után. Furcsa, nem álltak meg. Azt hiszem megbántam azt a csókot. Meg különben is. Elie egy senki. Még csak nem is érdekelte, hogy a suli menője udvarol neki. Shane-nek igaza van. Egy csicska.
- Mi van Wilkinson? –fordult hátra a szőke. Tejföl színű lobonca kecsesen követte mozdulatát, egy kósza tincs azonban szemtelenül az arcába röppent. Ösztönösen füle mögé simította a kóbort, majd gúnyos arccal folytatta mondani valóját. – Hol van a szerelmed?

- Ugyan Shane! –lopóztam a lány mögé. –Ne légy féltékeny bébi! –suttogtam a fülébe, mialatt kezem vékony karja felé tévedt. 

Arcára pillantva észre vettem, hogy kissé elpirul. Hiába, nekem nem lehet ellenállni…

- Shane, drága! Van kedved velem ebédelni? –villantottam meg fogsorom egy kaján mosoly kíséretében.
- Bocs Matt, de cukrászdába indultunk. –lökte meg enyhén vállamat a szemüveges göndörke. Pirosra meszelt frizurája enyhén megrugózott, orra hegyén pedig egy szempillaspirál darabkát véltem felfedezni. A szőkére néztem.
- Izé… Nadia… szóval, mit szólnál ha elhalasztanánk? –kezdte szégyenlősen, a mondat végére azonban magabiztos lett, jelezvén, hogy ő a főnök.
- Sziasztok. –csillant meg pár vízcsepp a göndör szemüvege mögött. Gyorsan hátat fordítva robogott el, nehogy valaki megláthassa szét kenődött sminkjét.

Egy közeli étterembe vittem a lányt. Nem valami puccos hely de megteszi. Ez a cica annyira belém van habarodva, hogy úgyis csak rám figyel és nem a helyre. Különben is csak egy ebéd. Én kevésbe, de a lány igencsak izgatottan lépett be a narancssárga árnyalatokban pompázó terembe. Nem is értem, hogy mire számít? Az asztalok kicsik voltak, de elegánsak. Leültünk egy sarokba, majd kis idő elteltével meg is kaptuk a rendelésünket

- De akkor mért csókoltad meg? –nevetett Shane egy salátával teli tányér felett. 

- Nem akarok róla beszélni. –mondtam mosolyogva. Villámmal épp egy fokhagyma darabot piszkáltam el a tányér szélére.
- Nagyon undorító volt ám… Legalább jól csókol? –folytatta, kérésem ellenére.
- Shane! Fejezd már be, kérlek! –pillantottam fel dühösen, a zöld szempárba ütközve. Gyönyörű szemek. Futott át egy röpke gondolat a fejemben. De nem ez a lány szemeire gondoltam, hanem Elie-ére.
- Szerinted neki jelentett valamit az a csók? Vagyis az a röpke szájra puszi? –erőltette továbbra is a témát. Innentől tényleg dühös lettem. Nem is értem mért tűröm meg magam mellett. Ja, tényleg… Az igazgató mostoha lánya. Néha jól jön vele jóban lenni.
- Nézd, most mennem kell. Valamikor összefuthatnánk. –álltam fel az asztaltól. Nem akartam még menni, de mivel a beszélgetés egy kissé kellemetlenül érintett, kénytelen voltam távozni. Ahelyett, hogy a pincért hívtam volna megindultam a sank felé. Miután kifizettem a számlát, elhagytam az étteremet.
- Mi dolgod van Matt? –hallottam egy iszonyúan magas női hangot. Kis híján elestem, annyira megijedtem. Félre pillantva láttam, hogy kihez tartozik fülsiketítő dolog.
- Ahm… Edzésem van. –böktem ki az elég átlátszó kifogásnak szánt hazugságot. Kicsit csalódtam magamban. Azt hittem kreativabb vagyok. –Hazakísérhetlek? –zökkentem vissza a csajozó szerepébe. Nem is tudom, hogy miért nyalizok. Elvégre csak egy csaj, én pedig Matt Wilkinson vagyok! Bárkit megkaphatok
 Elie Benetten  kívül, ő pedig nem számít, egy senki.
Szürke eső felhők gyülekeztek az égen. Kissé besötétült a város. A fehér tömbházak ablakaiból kiszűrődő fény járta be az utcákat. A világoskék ég, bárányfelhőit elüldözte a szürke, füst szerű gomolyag. A jelzőlámpák színei fényesebben látszottak a sötét közegben. Itt-ott elment néhány autó, vagy busz, de egyáltalán nem volt nagy forgalom. Elie –re gondoltam. Vajon mit akar tőle Blake? Teljesen bele mélyedtem gondolataimba. Csak halk duruzsolást hallottam jobb oldalról, amit a szőke dumagép okozott.
- … Te is érezted Matt? –bökött oldalba a lány, kizökkentve álom világomból.
- Persze! –vágtam rá ösztönösen, egy flegma mosolyt intézve Shane felé. De mit is éreztem?
Megálltunk egy világos kékre meszelt, hatalmas kertes ház előtt. Emlékszem, hogy a ház pár éve rózsaszín volt, mielőtt Blake felesége (Shane anyukája) meghalt. Azóta ez a szín dominál, de nem csak kívülről. A benti bútorzat is kék árnyalatú ha jól emlékszem. Régen voltam már odabenn.
- Utálom az esőt. –jelentette ki a szőkeség, fejét oldalra döntve. Eddig szinte észre se vettem a csepegő vízcseppeket, melyek lassacskán vad záporrá kovácsolódtak. Csak most éreztem, hogy csorog rólam a víz és teljesen átáztam.
Végig néztem az előttem billegő lányon. Fantasztikus látvány volt! Szerintem minden srác erről álmodik. Gyönyörű csaj, teljesen átázott felsőben. Szemem megakadt méretes nőiességén, és némi feszülést éreztem szűk farmeremben, ágyék tájon.
- Csókolóztál már esőben? –léptem közelebb a bombázóhoz, miközben félre simítottam szőke haját, kezem pedig megállapodott puha nyakán. Másik karommal gyengéden átkaroltam vékony derekát és megcsókoltam.