2013. november 15., péntek

6. Fejezet - Egy üveg Cepelin

*Mrs. Benett szemszöge*

Egész este telefonáltam. Rokonok, barátok, munkatársak. Egész este erről kellett beszélnem. Nagyon nehéz. Kimondhatatlanul fáj.

Aggódom Elie miatt. Tegnap alig tudták megnyugtatni a kórházban.

Könnyek szöktek a szemembe. Tudtam, hogy fel kell mennem megnézni, mi van a lányommal, de nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson. Nem tudtam magam összeszedni, csak sírtam. Soha nem gondoltam, hogy ez megtörténhet. Azt hiszem még nem esett le teljesen, hogy Harris elment.

A fekete, kör alakú asztalra hajtottam a fejem és sírni kezdtem. Aisha a húgom nemsokára itt lesz. Reggel szállt fel az első gépre. Szükségem van valakire. És azt hiszem Elie –nek is. Olyan valakire aki nem én vagyok


/Egy órával később/


Megszólalt a csengő egy kedves dallamot játszva. Megindultam az bejárati ajtó felé. Gyengének éreztem magamat.

- Drágám! – találtam magam húgom karjaiban. Nem tudtam rámosolyogni a testvéremre. Pedig szegény messziről sietett hozzám. Túlságosan szomorú voltam, a bánatom és a félelmem teljesen felemésztett.

Megfogtam barna bőröndjét és becipeltem az előszobába.

- Később felvisszük. Azt hiszem Elie alszik, nem akarom felébreszteni ha nem gond. Jól utaztál?

- Rendben. –indult az ebédlő felé. – Ne beszéljünk rólam, kérlek. Velem minden rendben. –ültünk le egy-egy székre. –Te jól vagy? – kérdezte bizonytalanul. –Ne haragudj, hülye kérdés, hogy lehetnél már jól? –válaszolt magának.

- Elie hogy viseli? –tért át a hasonló témára.

- Teljesen kikészült. –mondtam. Éreztem ahogy könnyeim ismét utat törnek maguknak. –Persze ez várható volt.

- Értem. –kelt fel a székéről és a hátam mögé lopózott. –Minden rendben lesz Natalie. –ölelt át hátulról a fülembe suttogva.

- Semmi sem lesz rendben Aisha! Semmi se lesz a régi! – emeltem fel a hangomat és zokogni kezdtem.

A húgom szerencsére vette az adást és nem akadt ki. Megértette, hogy nem én mondom amit mondok.

- Csinálok magamnak egy kávét. Te kérsz? –indult a konyha felé.

- Nem, köszönöm. –vágtam rá, meggondolatlanul, homlokomat ismét a fekete asztal széléhez nyomva. –Aisha! Egy teát kérnék szépen! – kiabáltam neki, fejemet felemelve. Egy „Rendben” választ hallván ismét a gondolatimba merültem.

- Öööm.. Azt azért megmondanád, hogy hol a tea? A kávét megtaláltam. –tért vissza hozzám ismét a húgom.

- Első szekrény, felső polc. Ha ott nincs akkor meg a legalsó fiókban. –adtam meg az automatikus választ.

Reméltem, hogy meg fogja találni, még jobban, hogy nem fog azzal zaklatni, hogy milyen ízűt kérek. Vártam ugyan, hogy Aisha velem lehessen, de most, hogy itt van, semmi kedvem társalogni.

- A tea az alsó fiókban volt, de mindegy. –vágta fejemhez, rosszindulat nélkül. –Zöld tea… Úgy hallottam megnyugtat. –tette hozzá vállat vonva.

Felemeltem a fejem, majd az egész felsőtestemet. Megmarkoltam a forró teával teli csészét. A porcelán teljesen átvette a zöldes folyadék melegségét, de szisszenés nélkül tűrtem, sőt erőteljesen bele is kortyoltam egy nagyot. Nem éreztem a fájdalmat.

- Egy üveg Jäger esne most jól. –mondtam miután kiittam a csészémből az utolsó csepp teát is.
- Nem rossz ötlet. –vont vállat Aisha aki még előttem kivégezte kávéját.
Feltápászkodtam ülőhelyzetemből és a sötétbarna italos szekrényhez lépkedtem.
Kinyitása után rádöbbentem, hogy nem sok alkohol van itthon. Némi házi pálinka és vörösbor mellett megbújt egy kisebb üveg Cepelin és egy üveg Jäger, ami mint kiderült, üres. Megragadtam a Cepelin feliratú literes üveget és vissza siettem Aisha –hoz aki időközben két üvegpoharat nyúlt le a konyha szekrényéből.
- Egészségedre. –húztuk le egyszerre az első túrát. Innentől a húgom nem ivott. Én viszont folytattam. Folytattam addig, míg kissé becsíptem. Álmomban sem számítottam arra ami ezután következett.
Iszonyatosan szédültem. Ismét a konyha felé kezdtem dülöngélni, hogy valami fájdalom csillapító vagy ahhoz hasonló után nézzek. Már majdnem bevettem a tablettát, mikor Aisha megragadta a kezemet, nem hagyva, hogy megtegyem.
- Megőrültél? Meg akarsz halni? –üvöltött rám.
- Őszintén? Igen. –vigyorogtam az alkohol hatására.
- Felmegyek, megnézem Eliet. Régen láttam. –higgadt le a felindulása után. Hallottam ahogy felbaktat a lépcsőn, de nem nagyon izgatott. Ebben a helyzetben nem akartam senkit sem látni. Örültem, hogy magamra hagyott.

- Natalie! –zavart meg a borzalmas ordítás odafentről.

4 megjegyzés:

  1. siess a kövivel........ ahww nagyon jó

    VálaszTörlés
  2. Sies vele, nagyon tetszik:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Tényleg jól esik, hogy tetszik valakinek.
      Sietni fogok, ígérem!

      Törlés